Avarokról leírás

Avarok

Az avarok eredetének fogas kérdését már tárgyaltuk a Türk Birodalom történetének kapcsán. Most csak emlékeztetőül idézzük fel, hogy milyen avar népvándorlási hullámokról tudunk. Az első nagy hullám 370 körül zajlott le, mikor is Toharisztán területére vonultak a hjónokkal együtt; velük foglalkoztunk a heftaliták kapcsán. A második avar hullám indította el a szavir–ogur népmozgást 463 táján, melyet Priszkosz rhétor tudósításából ismerünk. Végül az avarok harmadik hulláma a belső-ázsiai türk hatalomátvétel után jelent meg a Kaukázustól északra. 558-ban az avarok követei már Konstantinápolyban voltak, majd rá pár évre a Fekete-tengertől északra élő bolgár törzseket, az utigurokat és kutrigurokat, valamint az antok szláv törzsét hódították meg. 567-ben már a Kárpát-medencében voltak. Attila Hun Birodalmának felbomlása után a Kárpát-medence különböző germán népek fennhatósága alá került, egységes birodalom nem jött létre területén. Pannoniában az 526-ban bevándorolt langobardok uralkodtak, míg a Tiszántúlon és Erdélyben a gepidák domináltak. 567-ben Alboin langobard király szövetségre lépett az avarokkal, s Kunimund gepida királyt egy döntő csatában leverte. A következő évben a langobardok népe elhagyta Pannoniát, Észak-Itáliába vonult, ahol amai Lombardia területén germán királyságot hozott létre.

Alig száz évvel a Hun Birodalom bukása után tehát újra egy nomád birodalom központja lett a Kárpát-medence. Az avarok nem egy teljesen kiürített országba érkeztek, számos töredék népelemet találtak itt. Erdélyben a gepidák maradványai, az Alföldön az iráni eredetű szarmaták voltak, a szláv népesség pedig már az 5. század vége óta volt jelen. Az avarok maguk zömmel török nyelvűek lehettek, pár törzsük esetleg mongol nyelven beszélhetett, az utigurok és kutrigurok révén pedig jelentős bolgár-török {136} nyelvű elem is bekerült a Kárpát-medencébe. Az sem kizárt, hogy kisebb bolgár csoportok már az 5. század végén betelepültek.

Az avarok lényegében az egész Kárpát-medencét uralták, de a stratégiailag fontos Sirmium városát nem tudták elfoglalni. Sirmium, a magyar Szávaszentdemeter (ma Sremska Mitrovica Horvátországban) a Bizánci Birodalom északi határvárosa volt. Baján kagánnak csak 582-ben sikerült Sirmiumot a bizánciaktól elragadnia, majd rá két évvel Singidunumot is (ma Belgrád Szerbiában) elfoglalta. Az Avar Birodalom első száz évén végighúzódtak a Bizánccal való állandó konfliktusok és harcok. Bizánc rendszeres évi adó fejében vásárolta meg a békét, de sokszor került sor az avarokkal való háborúskodásra. Az avarok hadjárataiban jelentős szerepet játszottak a szlávok, akik ezekben az évszázadokban népesítették be Közép-, Kelet- és Délkelet-Európát. A szlávok a mai Lengyelország területén levő ősi területükről az 5. század végén kezdték meg kirajzásaikat, s a Balkánt több hullámban özönlötték el. Az avarok majd minden portyájában részt vettek mint katonai segédcsapatok, a gyalogságot képviselték a lovas avar csapatok mellett. 586-ban magát Szalonikit foglalták el az avar–szláv csapatok, majd nem sokkal később a szlávok egész Hellasz területét elözönlötték, még a Peloponnészosz nyugati része is a szláv invázió áldozata lett. Az első szláv államalakulatot Samo hozta létre (625–kb. 660) az Avar Kaganátus északnyugati részén, a mai Alsó-Ausztria és Dél-Morvaország területén. De a frankok és az avarok között a szláv állam nem sokáig maradhatott fenn, s több mint másfél száz évig kellett várni, míg egy újabb szláv államalakulat, Morávia létrejött.

A 670-es években véget értek a bizánci–avar háborúk, s rövidesen a dunai bolgárok országa ékelődött az Avar Birodalom és Bizánc közé. A bizánci források ezután már alig tudósítanak az avarokról, s a nyugati források is csak ritkán szólnak róluk: kizárólag afrankokkal való kapcsolataikról értesítenek. Meglepő az a hallgatás, mely az avarokat több mint száz évig (670–790) övezi. A hallgatás fő oka az lehet, hogy Bizánc számára az avarok közvetlen jelentősége megszűnt, hiszen a Bolgár Birodalom ékelődött közéjük, nyugaton pedig a frankok saját birodalmi politikájukkal voltak elfoglalva. De hozzájárulhatott ehhez a hallgatáshoz az is, hogy a Kárpát-medence Avar Birodalma politikai jelentőségéből sokat vesztett. Mi lehetett ennek az oka? Igazából nem tudjuk, s az írott anyag gyér volta miatt az ún. késő avar korszak megítélésében a régészeté adöntő szó. A 7. század utolsó harmadában, illetve a vége felé egy új régészeti kultúra jelent meg a Kárpát-medencében, az ún. griffes-indás övveretek népe. Erre a régészeti kultúrára, s így egy új népnek megjelenésére, nem előzmények nélkül, László Gyula hívta fel a figyelmet. De milyen nép tűnhetett fel ekkor a Kárpát-medencében? A Kubáni Bulgária felbomlása után a bolgárok több hullámban vándoroltak szét. Az egyik hullám 679–680-ban jött a Balkánra, a mai Bulgária területére. Két bizánci forrás (Theophanész és Niképhorosz pátriárka) szerint Kovrat bolgár uralkodó negyedik fia, név szerint Kuber népével Pannoniába érkezett. Bár az említett bizánci források hitelessége vitatott, nem lehet kétséges, hogy a bizánci feljegyzés magja és a régészeti anyag tanúbizonysága egybevág: a 7. század végén a Kárpát-medencében új etnikum tűnt fel, s ez valamilyen bolgár csoporttal azonosítható. László Gyula megpróbálta bizonyítani, hogy ez {137} a „késő avar” csoport, amelyet bolgárnak tarthatunk, valójában magyar etnikumot takar. Ez az ő híres „kettős honfoglalás” elméletének lényege. De László Gyula minden tudós erudíciója sem elegendő, hogy e tételt bizonyítottá tegye. Természetesen nem kizárt, hogy magyar nyelvű csoportok bekerülhettek a Kárpát-medencébe ezzel a „késő avar” hullámmal, de ennek egzakt, tudományos bizonyítása, minden ilyen jellegű erőfeszítés dacára, még várat magára.

A frankok a 8. század végén szánták rá magukat, hogy az avarokat végleg megtörjék. Három hadjáratot vezettek az avarok ellen (791, 796, 803), s a 803-as év hadjárata az Avar Kaganátus teljes szétzúzását jelentette. Egyes avar vezetők hiába vették fel a keresztséget a frankoktól (796-ban az avar tudun, egy magas tisztség viselője, majd 805-ben a kapkan, aki a Theoderik nevet kapta), az avar hatalom végleg megszűnt a Kárpát-medencében, s 896-ig, a magyar honfoglalásig hatalmi hiátus jött létre. Erdély és a Tiszántúl a dunai bolgárok és Bizánc hatalmi szférájába tartozott, Pannonia és a Felvidék pedig frank érdekterület volt. A 830-as években két szláv fejedelemség is keletkezett e területeken: az egyik a Nyitrai Hercegség, melyet Mojmir morva herceg foglalt el, a másik pedig a Nyitrából menekült Pribina országa, a Balaton és a mai Zala vidékén. De ezek a szláv alakulatok minden tekintetben a frankok vazallusai voltak. A Kárpát-medencei avarok és a különböző időben betelepült bolgár-török népelemek nyilván megérték a magyar honfoglalást, s részt vettek a magyar etnikum kialakulásában.

Végezetül nem mehetünk el szó nélkül az avar írásbeliség kérdése mellett. Ez nemcsak művelődéstörténeti, hanem fontos történeti következtetésekre is alkalmat ad. 1983-ban került elő Szarvason egy késő avar temetőből egy rovásírásos csont tűtartó, mely az avar írás kérdését új megvilágításba helyezte. Kétségtelen, hogy az ún. nagyszentmiklósi aranykincs feliratai és a szarvasi felirat egy ábécével készült, amely tehát a késő avar népesség írásának tekinthető. Ez az írás láthatólag valamilyen kapcsolatban van a türk rovásírással, de ez az ábécé, minden ilyen irányú erőfeszítés ellenére, ma még megfejtetlen. A feliratok megszólaltatása, mely nem elképzelhetetlen újabb leletek előbukkanása esetén, végleg pontot tehetne arra a rejtélyre, hogy végül is a „késő avarok” kik voltak: egy ogur-bolgár nyelvű csoport, vagy netán egy korai magyar csoport.